Munka, magánélet, miegymás...

Munka, magánélet, miegymás...


Magánélet: A 314-es szoba lakója.

2017. november 01. - BűvösHármas

Régóta meg kellett volna már írnom ezt a bejegyzést, de haboztam. Most viszont muszáj vagyok „papírra” vetni, mert az emlékeim kezdenek megkopni, és itt a megemlékezés napja. Az utolsó napok, és ami utána következett. Kiírom ezt is magamból. Augusztus 22., szerda volt. Szép nyári nap elviselhető…

Tovább

Magánélet: Rendkívüli szabadság.

A tegnapi napom a rendkívüli szabadság jegyében telt. Részben mert rendeltem egy új heverőt, amit a bútoros cég reggel fél nyolckor tudott kiszállítani, részben pedig Mátraházára kellett mennem gyógyszerekért anyámnak. De miért is kellett ehhez a rendkívüli szabadság? Elmondom. Először is a heverő.…

Tovább

Magánélet: A rettegés testet ölt.

A hétfői kezelésre való eljutás csődöt mondott. Ott voltunk felöltözve, és már az autó is megérkezett, de anyám lefújta dolgot, mivel olyan gyengének érezte magát.Azt gondoltam sebaj, majd egy héttel később elmegyünk, addig gyűjt egy kis erőt, és próbálom etetni. Sajnos ez a lépés sem jött össze.…

Tovább

Magánélet: Insomnia.

Nehéz rávenni magamat az írásra. Ihlet, és komoly elhatározás kell hozzá. Mindezt tetézi ez a dögletes meleg is, amiben az embernek létezni sincs kedve.Nem véletlen a bejegyzés címe: Kóros álmatlanság. Ebben szenved anyám hetek óta. Éjszaka szinte semmit nem alszik, nappal szinte semmit nem eszik.…

Tovább

Magánélet: Dilemma

Pont egy hónapja volt az utolsó bejegyzésem, és igazából történt pár olyan esemény, ami bejegyzésre adott volna okot, de egyszerűen nem tudtam magam rávenni az írásra.Rosszul lettem ha erre a blogra gondoltam, mivel ahogyan az elején elindultunk, ahhoz képest mára egy "katasztrófanapló" kerekedett…

Tovább

Magánélet: Nulla hangulat és helyzetjelentés.

Írhattam volna az elmúlt hetekben mivel történtek dolgok, de valahogy nem volt hozzá kurvára kedvem. Kissé fásult lettem, amikor az embernek csömöre van mindentől, és mindenkitől.A tegnapi napon anyám megkapta a második kemoterápiás kezelését is. Mondanom sem kell, hogy reggel ötkor keltem,…

Tovább

Magánélet: Addig jár a korsó a kútra...

Amíg el nem törik tartja a mondás, bár én bíztam benne, hogy ennyire hamar azért mégsem fog.Hogy egészen pontosan fogalmazzak, kollégám párjára gondoltam, aki volt olyan rendes, és elhozta a műtét után anyámat Budapestről.A héten megkértem, hogy a hétfői kemo után szerdán lesz e olyan rendes és…

Tovább

Magánélet: Szantóriumban.

Szerda reggel megérkeztünk a mátraházai szanatóriumba anyukámmal, ahol a következő hetet fogja tölteni.A levegő mámorítóan friss, az idő pedig egyszerűen csodás volt. A betegfelvételről a harmadik emeletre irányítottak minket, ahol a nővéri szobában gyors adategyeztetés, vérnyomás mérés, mérlegelés…

Tovább

Magánélet: Sűrű szeptember.

Csütörtökön útba ejtettük anyámmal a budapesti Onkológiai Intézetet. Itt kellett egy sebész főorvossal konzultálnunk a továbbiakról.A sors fintora, hogy a konzultáció napja pont a 34. születésnapomra esett.Hajnali kelés, fel Budapestre, átkavarodni metróval a fél városon, és beesni az intézetbe 7…

Tovább

Magánélet: Jön a kés.

Múlt héten kedden ismét Mátraházán jártunk. Újabb hörgőtükrözés, újabb mintavétel immáron altatásban. Megértem mit jelenthet a kiszolgáltatottság érzése, látva anyámat egy ágyon fekve a 15 perces vizsgálat után. Csak én voltam vele, csendben álltam mellette az intenzíven, ahová betolták…

Tovább
süti beállítások módosítása