Régóta meg kellett volna már írnom ezt a bejegyzést, de haboztam. Most viszont muszáj vagyok „papírra” vetni, mert az emlékeim kezdenek megkopni, és itt a megemlékezés napja. Az utolsó napok, és ami utána következett. Kiírom ezt is magamból. Augusztus 22., szerda volt. Szép nyári nap elviselhető…

Nehéz rávenni magamat az írásra. Ihlet, és komoly elhatározás kell hozzá. Mindezt tetézi ez a dögletes meleg is, amiben az embernek létezni sincs kedve.Nem véletlen a bejegyzés címe: Kóros álmatlanság. Ebben szenved anyám hetek óta. Éjszaka szinte semmit nem alszik, nappal szinte semmit nem eszik.…

Ez a nap is elérkezett. Volt ugye hat nap csúszásunk a műtét kapcsán, de ma reggel ismét Budapest felé kellett vennie az irányt.Az ambuláns lapon 7:30 volt ismét megjelölve érkezési időpontnak, de aki tömegközlekedik az tudja, hogy Budapestre 140 km távolságból nem lehet odaérni az "első…