Elbaszott tévúton járunk, ez a személyes véleményem, amit a tegnapi nap maximálisan alá is támasztott. Milyen tévútra gondolok? Az emberi kapcsolatok kusza útvesztőjére, amit a mai modernizált okostelefonos, közösségi médiás, információömlesztős globalizált világ összekutyul. Csoda, hogy a gyerekek még felismerik a szüleiket, képesek vagyunk a beszédre, és néhányan még kézzel írni sem felejtettek el. Valahogy minden kapcsolat át és leértékelődött.
Péntek este volt, gondoltam rászólok Gábor cimborámra, mi újság vele. Telefonon sikerült csak elcsípnem, most heverte ki az influenziát, erre rosszul állt fel, és elrepedt egy csont a lábfejében. Újabb 10 nap kényszerpihenő otthon. Nem sikerült személyes találkozót kicsikarnom belőle, de nem is kötöttem az ebet a karóhoz. Megszoktam tőle, hogy az esetek nagyobb részében simán lepattint, hiába az évtizedes "barátság" elfogadtam ilyennek és kész.
Megtudtam tőle, hogy a szerda este folyamán kapott felkérés egy péntek délutáni forgatásra az egyetemen már csütörtök este semmis volt, de a Zoltán gyerek erről elfelejtett tájékoztatni. Nekem kellett aznap délután két soros üzenetet írnom neki, hogy ugyan kell e a segítségem vagy sem, mivel nem jelentkezett a csütörtöki nap folyamán. Visszaírt, hogy más lett az időpont, köszi és nem. Hát nincs mit vazze. Ha nem írok neki, akkor spontán elfelejt szólni, hogy amire szerda este megkért, az már nem aktuális, ne fáradjak vele. Nagy faszkorbács az ilyen embernek. Még szerencse, hogy a diplomafilmjében beugrottam egy napot segíteni neki tök baráti alapon.
A hármas csalódás utolsó elemét egy friss bártulajdonos képviselte, akinek egy hétig hajkurásztam egy boros cég viszonteladói árlistáját, hogy ne legyen már olyan ingerszegény az itallap, amire csak rásandít az ember, és máris fejből tudja mi az a 8 tétel, amit fogyasztani lehet az adott szórakozóhelyen. 
Szintén üzenetet írtam, elolvasta, választ nem kaptam, de tegnap este elmentem személyesen a helyre, hogy személyesen adjam át neki a listát. Hálálkodott, jön egy szívességgel. Nagyon komoly arcot vágott. Mondtam neki, hogy írtam, de nem felelt. Gondoltam sok a dolga, mondta sok a dolga. Tudtam, hogy hazudik. 
Ha valakinek válaszokat adsz a szájába, és azokat betűre pontosan visszaszórja neked, akkor minden esetben hazudik az illető, és ezzel palástolja restségét. Nem működünk bonyolultan, csak így.

Egy szó, mint száz, falakba ütközök mindenfelé, legyen az emberi kapcsolatok vagy a munka magam köré habarcsolt, szilárd és áthatolhatatlannak tűnő építménye. Nem találom a kiutat, és belefáradtam a keresésbe. Valami nagy csodának kell történnie ahhoz, hogy gyökerestül megváltozzanak a dolgok. A csoda pedig bennem van, nem fog magától az ölembe hullani. 

Mindezektől függetlenül roppant mód elkeserít, hogy ilyen hanyagul, és gőgösen bánunk egymással, emberek.