Munka, magánélet, miegymás...

Munka, magánélet, miegymás...

Magánélet: Nulla hangulat és helyzetjelentés.

2016. november 30. - BűvösHármas

Írhattam volna az elmúlt hetekben mivel történtek dolgok, de valahogy nem volt hozzá kurvára kedvem. Kissé fásult lettem, amikor az embernek csömöre van mindentől, és mindenkitől.
A tegnapi napon anyám megkapta a második kemoterápiás kezelését is.
Mondanom sem kell, hogy reggel ötkor keltem, lenyomtam a napi műszakot a boltban, majd buszra szálltam, és mentem érte Mátraházára. Kissé szédült szegény, de szerencsénk volt a tömegközlekedéssel, így este hét felé meg is érkeztünk a lakásba. Engem nem kellett altatni, negyed kilenc felé kidőltem mint egy darab fa, és csak hajnalban ébredtem fel, hogy pisálnom kell.
Vasárnap este levágtam nullásra a haját, mivel csomóban kezdett hullani "hála" az első méregkoktélnak, amit a szervezetébe juttattak. Nem kívánom senkinek sem azt az érzést, amikor a folyosón állva az előtted ülő anyádnak vágod kopaszra a fejét azért, mert magától kihullana, és így praktikusabb. Próbáltam viccesre venni a figurát, de a lelkemet mardosta a fájdalom, és majdnem el is bőgtem magamat. Ezek azok a tapasztalatok az ember életében, amiket szívesen kihagyna vagy átléptetne egy következő fejezetre, mint ahogyan a műsoros DVD lemezekkel szokás a lejátszóban.
Az első kezelés után volt émelygés, hányás, hasmenés, étvágytalanság, majd székrekedés, némi bőrpír, és ugye az örök sláger, a hajhullás.
A másodikat tegnap kapta, ami után csak szédülése volt, remélem most kevesebb tünettel megússzuk. A súlya 95-97 kiló között ingadozik, remélem nem is fog tovább fogyni, mert az nem jó, sőt kurvára szar dolog lenne. 
Állítólag a rákos betegek kétharmada abba hal bele, hogy a szervezetük annyira elfogyasztja saját magát, hogy a szerveik leállnak a bevitt tápanyagok hiányában. A tumor mindent felzabál maga körül, magát a gazdáját is. Ocsmány dolog, de ez a helyzet. Ezért is tömöm anyám, az ő elmondása szerint, mint az idei libát, kajával, hogy ha nem is esik jól, akkor is enni kell, meg enni kell, és nincs mese.
Ami jó hír, hogy a röntgenfelvételén a tumor összébb húzódott nem is keveset, és ő is úgy érzi, hogy nagyobb levegőt képes venni a korábbival szemben. Ez volt a hét legjobb híre, amit hétfőn kaptam tőle, amikor telefonon beszéltünk. Csak így tovább! Van is miből faragni, mivel az utolsó CT felvétel tanulsága szerint a daganat majd 8 centi hosszú, és 6 centi széles, ami nagy.
Azt mesélte, hogy a kezelésen kapott kemoterápiás szer nem nagyobb, mint egy 100 milis parfümös üveg, de több mint 100 ezer forintot kóstál darabja. Nem hiába, a gyógyszerüzlet hatalmas lóvé.

A bejegyzés trackback címe:

https://buvosharmas.blog.hu/api/trackback/id/tr9312012842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása