Múlt héten kedden ismét Mátraházán jártunk. Újabb hörgőtükrözés, újabb mintavétel immáron altatásban. Megértem mit jelenthet a kiszolgáltatottság érzése, látva anyámat egy ágyon fekve a 15 perces vizsgálat után. Csak én voltam vele, csendben álltam mellette az intenzíven, ahová betolták megfigyelésre. Két órát kellett a beavatkozás után várnunk, mielőtt az altatóorvos elengedte.
Azt mesélte, hogy az altatás jó volt. Negyed óra teljes nyugalom, és pihentető alvás. A vizsgálatot követően a főorvos már nem is foglalkozott velünk. Az ajtaja előtt állt jó pár beteg. Volt, aki borítékot szorongatott, még más a kabátját.
Az orvosnő a lehetőségekhez képest jó hírekkel szolgált. Irány Budapest, az Onkológiai Intézet. Itt a héten csütörtökön kell egy mellkas sebész főorvossal konzultálnunk mivel műtét lesz a dologból. A jobb tüdő felső lebenyét, ami a legnagyobb, és a legfontosabb rész a légzés szempontjából, egyszerűen kimetszik anyám testéből, mintha sosem létezett volna.
A tüdeje csak 55-60%-os, ami azt jelenti, hogy félgőzzel működik. Ehhez azonban teljes életmódváltásra van szükség. Viszont így van esélye a teljes gyógyulásra, és ezen van a fő hangsúly. Sikerülnie kell.