Tegnap délután úgy döntöttem, hogy nem halogatom tovább a fizetésemelési dolgokat a boltban az ügyvezetővel történt korábbi diskurzusunk alapján. Még áprilisban beszéltem neki arról, hogy jó lenne ha a mostani bruttó 150-et megtolná 200-ra úgy barátilag, mivel az elmúlt két évben nem igazán törte össze magát, hogy az alkalmazott jobban érezze magát a munkavégzés során. Akkor, egy hónapja azt a választ kaptam, hogy átgondolja a dolgot, és pusztán gazdasági alapon fog döntést hozni, mi neki a legoptimálisabb. Az ilyen lojális az alkalmazott, nem cseszek ki vele, neki is élni kell és egyéb közhelyszagú rizsákat most bátran kukázzuk ki. Marad a kőkemény matek.
Időközben eltelt az a bizonyos hónap. Én már májusban szerettem volna valamilyen emelést kicsikarni belőle. Nos jelentem alássan, megkérdeztem, és válaszolt. Az ő elképzelései között egy mozgó bér féle bónusz szerepel, ami még mindig csak "kidolgozás" alatt áll, ami annyit tesz virágnyelven, hogy egy percet sem foglalkozott az én kérésemmel, és nagy ívben pakol rá hígat meg meleget. Szerinte majd a forgalom után kapna az ember mozgóbért, amit akár havonta vagy félévente lehetne kifizetni, attól függően, hogy mennyi volt a növekedés a boltban. Ennek összege maximum egy havi bérnek megfelelő összeg. Nem nehéz kitalálni, hogy ha a bruttó 150 ezret hat felé osztod, akkor abból mennyi marad nettóban. Igen, egy maréknyi apró. Mintha cseszettül rajtad múlna az a dolog, hogy a nikotinéhes vásárló benyargal e hozzád egy doboz cigarettáért vagy sem. Meg persze a készlethiánytól is függ a dolog, meg egyebek. Mikor ezeket a dolgokat elém tárta, és tudtam, hogy ez egy hónapokkal korábban már felrakott "lemez" volt, eléggé kifejezéstelen arccal bámultam magam elé. Azon is gondolkodtam, hogy hangosan a képébe röhögök, de inkább a döbbenet deleje járta át az agyam minden zugát. Hogy lehet valaki ennyire szarrágó? Még nyomorult pár ezer forintot sem hajlandó emelni az ember fizetésén. Légből kapott, adható vagy sem bónuszokkal akarja kiszúrni a szemem, azok után, hogy két éve ott possadok abban a kutricában. Nyáron ott pusztulok el a hőségben, télen keményre fagyok fűtés híján, erre most meg akar etetni ezzel a meleg szarral. Nem sokon múlt, hogy ott helyben közlöm, hogy akkor én megköszönöm a lehetőséget, és a bejárati ajtót választom, mint kijárat, és azt ültet be a helyemre akit akar. De megtanultam, hogy a hamar munka nem mindig jó. Tiszta szerencse, hogy kilátásban vagy egy beugrós meló, ami ráadásul helyből jobban fizet, mint ez a pozíció, és ha minden összecseng, akkor főállás is lehet belőle. Adná az ég!
Valahol az én dolgom is könnyebb, hiszen a jövő hónapban egy tucat napot kell mennem oda dolgozni, így én is egyértelműen tudok gazdasági alapon mérlegelni, hogy milyen szempontok is a fontosak.
Hogy ki fog dolgozni helyettem a boltban a hónap felében? Nem érdekel, majd megoldja. Ő is ezt mondta nekem, amikor valamilyen problémám adódott. Kvittek leszünk.
Persze mondtam neki, hogy alszok rá egyet, és majd közlöm a döntésemet, amiből ő is érthette, hogy fájóan közel a búcsú pillanata...