Kollégáim jelezték a tegnapi nap folyamán, hogy egy apartmanházat sikerült megnyerni, hogy a bemutatkozó rövidfilmjüket mi készítsük el. Az ismeretség már megvolt a korábbiakban is, de úgy látszik a tulajdonos most szánta rá magát a lépésre. Sokan vannak a turisztikai piacon, és közülük csak azok tudnak érvényesülni, akik jobbat nyújtanak a szürke átlagnál, és persze azt is úgy, hogy minél több ember lássa vagy hallja azt. Nem is értem azokat, akik fanyalognak, hogy nem megy a bolt, nem megy a bolt, de áldozni azért, hogy a szomszéd macskájánál többen is lássák a vállalkozását, nem akarnak. Régen elmúltak már azok az idők, amikor az újságba befoglaltam egy hirdetést, meg kiraktam egy táblát, hogy bukta van eladó, és özönlöttek rá a vásárlók. Aki ezt nem érti meg, annak sajnos nem sok keresnivalója van a piacon. Persze mondják, hogy a marketing meg a reklám az jó, és hasznos dolog, de pénz az végképp nincsen rá. Ők a szépen, lassan tönkremenők népes táborát fogják előbb vagy utóbb gazdagítani.
Kicsit elkanyarodtam ugyan az eredeti témától, de gyakran vagyok ilyen "körülményes", aki nagy körmondatokban beszél vagy fejti ki a gondolatait. Van, akinek ez bejön az ismerőseim közül, és elviseli, van aki nem. Az a gyanúm, hogy harminc felett ezt a rossz tulajdonságomat már nem fogom kinőni.
