Az elmúlt hetek folyamán a városban több gázolásos balesetet is közöltek a helyi médiumok. Szinte minden esetben valamilyen fiatalabb korú fiú vagy lány volt az áldozat. A közösségi médiában persze kaptak hideget- meleget az autósok, és az áldozatok egyaránt. Sokan taglalták, hogy a mobiltelefon nyomkodásnak mostanság lesznek meg az első áldozatai. Szerintem nem lehet ennyire sarkítottan látni ezt a problémát, amely mára globális méreteket öltött. Nem egy fiatalabb korú lányt vagy fiút látok, aki úgy közlekedik az utcán, hogy közben a telefonja kijelzőjét bújja. Ezzel az a probléma, hogy az embert körülvevő világ, illetve azok ingerei szinte teljes szűrésre kerülnek az agy által, mivel az a kezünkben lévő kijelzőre koncentrál. A látás, a hallás, az ösztöneink immáron egy apró dobozba zárva léteznek, így nem is csoda ha ilyen balesetek okozói vagy éppen elszenvedői leszünk egyik pillanatról a másikra. Nem figyelünk egymásra, a körülöttünk lévő világra, csak az online E tér létezik, ami nem több egy nagy illúziónál, és már régen nem azt a funkciót tölti be, mint amire szánták. Nem uraljuk már a gépet, amely fájdalommentesen vette át a hatalmat az emberi tudat felett. Nem az idősebb korosztályt vagy az X, esetleg minket az Y generációt vette célba, hanem a mai tiniket, akik tizenévesen már az érintőképernyők szakavatott ismerői. Az emberi kommunikáció divatjamúlt dolog lett a 21. század hajnalán, és a java még csak most következik.
A minap olvastam egy cikket a HVG online felületén, ahol a Facebook alapítóról, és a VR, azaz a virtuális valóság kapcsolatáról értekezett a cikkíró. Nem fűznék hozzá többet a témához, mivel jelen esetben is egy kép többet mond 1000 szónál.

Ebbe az irányba tartunk, és ez nem feltétlenül a haladást szolgálja. Nekem elsőre Bruce Willis 2009-es, Hasonmás című filmje ugrott be. Aki nem látta, és vevő a tudományos fikcióba sorolt világvége filmekre, annak nézendő darab. Valóban ez vár ránk emberekre a nem is távoli jövőben?