A másodállásom szervesen kapcsolódik a filmgyártáshoz. Egy filmes stáb tagja vagyok, ahol a kollégák régebb óta ismerik egymást, és közösen hoztak létre valamit, hogy "megváltsák" a világot, ahogyan mondani szokták. Mostanában nem bővelkedünk munkákban. Sajnos ez több tényező szerencsétlen összecsengésének is köszönhető:

- Vidéki nagyváros
- Korlátozott lehetőségek
- Kollégák kevésbé profitorientált hozzáállása

Nem azt állítom, hogy emiatt van mélyrepülésben a cég, de erősen hozzájárultak a fentebb említett tényezők. Akárhonnan is nézzük, a profi egyik fokmérője az, hogy pénzt keres azzal, amit csinál. Mindezek mellett ez egy gazdasági alapon működő vállalkozás. Könyörgöm az égre, nem kéne mindenkinek hajtania a pénzt?!

Ma sikerült újból összerúgnom a port a tőlem majd 10 évvel fiatalabb, hevesebb természetű kollégámmal, aki egyenes embernek tartja magát, és mindent beleordít az ember arcába, ha úgy érzi valami nincs rendben. Nem török pálcát felette, de van még mit tanulnia az élettől, az életről. Megvádolt azzal, hogy mostanság passzív vagyok a csapatmunka terén, és túlságosan anyagias, ahogyan használta rám a jelzőt. Igaz, hogy ő hónap elején külföldön síelt, én pedig a pénzemet számolgattam, hogy a fizetésig kihúzzam. Éles kontraszt úgy gondolom. Úgy ítélkezni valakiről, hogy nem járod az útját, nem lehet, és nem is szabad. Újra megfordult a fejemben, hogy a közös munka nem volt jó döntés annak idején, és lehet váltanom kell.