Lassan itt az év vége, és még mindig ebben a trafikban rohadok, majdnem harmadik éve. Nem keresek mentségeket vagy kibúvókat, de tényleg ki kéne lépni abból a nyomorult komfort zónából, amit annyira divatos lett manapság szajkózni. Igen ám, de hova tovább? Arról már nem szól az a bizonyos fáma.
Ha már az emlékek sűrű masszájában turkálok, akkor ki is húzok egyet gyorsan találomra, amely jól példázza a főnököm hozzáállását a munkavégzésemhez.
A tavalyi évben, akárcsak az idén, a szilveszteri munkavégzés megint rám esik. Tavaly este hat óráig voltunk, lettünk volna nyitva, és ugyebár annak, aki a város másik végén lakik, szemben azzal ahol dolgozik, fontos a buszközlekedés saját járműeszköz hiányában.
Mit ad Isten, a buszok pont addig jártak, ameddig az én munkaidőm tartott volna, este hat óráig. Adta magát a dolog, hogy erre valamilyen megoldást kell találni, mert a "gyalog megyek haza a munka után a város másik végére" lehetőség nem játszott. Gyorsan közöltem is a főnivel az általam optimálisnak vélt lehetőség listáját:

A - Előbb bezárunk, hogy az utolsó buszt elérjem,
B - Kérek számlát a cég nevére, és taxival hazamegyek, amit utólagosan ú kifizet,
C - Nincs.

Az ügyvezető nem sokat variált, közölte, hogy C jelzésű verzió az egyetlen lehetőség, amely kétféle kifutással bírhat. Azaz vagy nem jövök aznap dolgozni, és annyival kevesebb lesz a munkabérem vagy jövök, és hazajutok úgy, ahogyan tudok. A cég nem áll olyan jól anyagilag, hogy nekem kifizesse a taxi költségemet. 1500 forint/év... Igen, ezt mondta szóról szóra. Szerintem ehhez nincs mit hozzáfűzni, mindenki vonja le a megfelelő konzekvenciát belőle.