Ma munkaidő után sikerült rendesen összerúgnom a port az egyik beugrós kollégámmal.
A lényeg, hogy nem volt hajlandó műszakot cserélni velem a szombati napon, és ezt pár perc beszélgetés után már úgy adta a tudtomra, mintha 10 éves retardált hülye gyerek lennék.
Szerencsétlen huszonéves, sótlan fapina. Veri a nyálát. Dühöng az egója, de a tudása nulla. A saját hibáit a másik baszogatásával próbálja elkendőzni, és olyan szavakat pufogtat, hogy ki mire vitte az életben, és amúgy is mit ugatok én neki.
A főnököm szokás szerint kimarad a balhéból, majd mi lerendezzük. Puhapöcsség kimaxolva megint. Juhé!
Kíváncsi leszek arra, hogy vajon összeakadok e a pasijával valamelyik nap, aki majd jön igazságot szolgáltatni a "kisasszonynak". Remélem nem, de az ördög sosem alszik. Nem ez lenne az első eset, volt már rá példa.