Tavaly május óta beszélgettünk a főnökömmel egy esetleges béremelésről, amire a majd ősszel, majd januárban válaszokat kaptam. A héten csütörtökön úgy éreztem nincs tovább, és színt vallok arról, hogy többet fizet, vagy alás szolgája. Nem volt egyszerű kiböknöm neki, hogy mi a helyzet, de meghallgatta újfent mit szeretnék, és persze azt is, hogy ez már májustól esedékes lenne, az én olvasatomban. Nem kerteltem és elmondtam, hogy legalább nettó 30 emelést akarok, amire tőle a masszív és merész jelzőket kaptam vissza válaszul, de semmi konkrétumot. Nem tudom mit hoz a jövő, és vajon ez a beszélgetésünk is a feledés homályába vész e majd vagy valóban történik konkrét béremelés. Én rajta leszek az ügyön, és ezúttal nem fogom hagyni, hogy megint elsikkadjon a kezdeményezésem, mivel én is tisztában vagyok vele, minél többet hagyom halogatni a dolgot, annál több marad az ő zsebében. Ahogyan ő is mondta, sokat ér az ideje, és én is úgy gondolom, az én időm is értékesebb legalábbis számomra, mint mondjuk egy évvel ezelőtt volt. Szóval tényleg fizet vagy szedem a sátorfámat, és kilépek a komfortzónámból. Azt sajnos még nem tudom, hogy hová.