Jó ismerősöm diplomafilmet rendez egy srácnak, és nekem is szerepet ajánlott, ami ugyan mellékszerep, de annál hálásabb. Rám osztották a nagydarab, segítő melák szerepét, aki próbálja a főszereplő útját egyengetni, mégha csak epizódokra is az életéből.
Ma volt az olvasópróba, első találkozás a rendezővel, és a színészekkel, illetve a dialógusok gyakorlása, próbálása. A rendező srác dirigált már pár filmet, amik fesztiválokon arattak is, de a mai próba közelebb állt a katasztrófához, mint a profi munkához. Az ugye már törvényszerű, hogy sosincs ott az összes színész egyszerre, aki megígéri az érkezést, és a pontosság sem nagy erénye bizonyos arcoknak. Sebaj, előbb- utóbb mindenki megérkezett, akire szükség volt. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy a rendező egészen véletlenül elfelejt szövegkönyvet hozni magával, így több embernek sem jutott. Szerencsére én ezt nem bíztam a véletlenre, nekem volt saját nyomtatott, és lefűzött példányom. Furcsa volt, hogy ezen a direktor úr is meghökkent. A próba egész jó hangulatban zajlott, mindenki bújta a szövegkönyvét, mér akinek volt, még mások az okostelefonjaikról mondták az aktuális szövegrészt egészen az első merülésig. A főszereplő srác egy igazi modell alkat, de a próba nem az erőssége. Szinte minden alkalommal rá kellet várni, mert nem találta az aktuális végszót. Remélem a rendező kicsit gatyába rázza következő alkalommal, mert ez így marhára nehéz szülés lesz a forgatási napokon. A színészek közül én volt egyértelműen a korelnök, de ez nem érződött szerencsére. Meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok. Függőben vannak még helyszínek, kellékek, színészek. Szóval ha március végére be akarjuk fejezni, akkor nagyon rá kell kapcsolni.