Talán három héttel ezelőtt szombaton talált meg az érzés. Este lefeküdnél 10 után, a pulzusod nyugiban, és indokolatlan nyughatatlanság tör rád. Forgolódsz minden irányban az ágyadban, de sehogyan se jó. A gond az, hogy a bőrödben nem férsz meg. Erre nincs kényelmes ágy vagy puha párna gyógyírnak. Érzed, hogy pánikba fogsz esni, és nem tudod az okát megmagyarázni. Gondolod, hogy felhívod az ügyeletet vagy a legjobb spanodat, és beszélgetsz vele, hogy tereld a gondolataidat magadról, a semmiről, az elhatalmasodó paranoiádról, ami nem is létezik. Csakis a fejedben.
Felpattansz, járkálsz, és töröd a fejed mit évő légy, még tudsz tisztán gondolkodni.
Akkor jön az ötlet, hideg terápia. Feltéped az erkélyedre vezető ajtót, és egy szál gatyában kiállsz az erkélyre a -10 fokba.
Kb. 30 másodpercig bírod. A hideg beűz, vissza a meleg szobába. Tested minden izma külön rángatózik a hideg sokkjától, és így bújsz be a takaród alá felmelegedni.
Kb. 3 percig reszketsz, majd lecsillapodsz saját magadtól, és megnyugszol valamelyest. Elmúlik a nyomasztó érzés. Jó éjt!