Úgy fest fél év után ez az első bejegyzésem a kis virtuális naplómba. Ha másra nem is, arra tökéletesen alkalmas, hogy visszaolvassam egy- egy korábbi időszakomban hogyan is éreztem és mi történt magammal.
Annak idején is "terápiás" jelleggel kezdtem el írni ezt a blogot, több mint 4 éve.
Mindig megfogadtam, hogy szorgalmasabb jegyzetelő leszek, de mindig volt kifogás a bejegyzések megírására. Bőven történtek kisebb dolgok velem az elmúlt fél évben is, amikről érdemes lett volna ilyen formában is megemlékeznem, de mégsem tettem.
Most viszont olyan tapasztalásra tettem szert, amit nem tudok mással magyarázni csak azzal, hogy allergiás vagyok a munkahelyemre vagy a főnökre...
Azt tudni kell, hogy kettő éve dolgozom a jelenlegi helyemen, egy nagyker italos cég raktárában. Szolgáljuk ki az alkeszeket nap, mint nap.
Koronavírus? Válság? Ugyan hol számít az egy olyan országban, ahol a lakosság harmada alkoholista státuszban van. Sehol!
A főnök kiváló szakember, kisujjában a szakma, és bárkit bármikor kidolgozik, ahogyan mondani szokták.
Rengeteget tanultam tőle a kereskedelem ezen szegmenséből, ehhez kétség sem fér, de olyan természettel áldotta meg a sors, hogy az nem egyszerű. Ő az a "minden hibádat elmondom neked, ha kell a szabad napodon is" alkat.
Szerintem ezt nem kell ecsetelnem senkinek, mit is jelent.
Úgy tűnik, két év után a munkahelyi atmoszférára furcsa módon kezdett el reagálni a testem. Hetek óta napközben arra leszek figyelmes, hogy kipirosodott, forró arccal és füllel gubbasztok az irodában, és úgy érzem magam, mint akinek hőemelkedése van.
Ha voltál már hidegben, és fújta meg az arcodat a hideg szél, majd bementél egy meleg, fűtött helyre, akkor tudod mire gondolok.
Ha itthon vagyok szabadnapon, a hétvégi pihenőmet töltöm: semmi.
Minden optimális, nincs arcpír, melegség. Mi másra tudok gondolni, allergiás vagyok a munkahelyi atmoszférára. Este ugyan alábbhagy a dolog, no meg akkor is, ha egy-két Frontin-t betol az ember. Ez persze nem normális állapot.
Többször le akartam lépni már onnan, de mindig haboztam. Most meg nyakunkon ez a nyomorult ragály is. Nem egyszerű. De bízok egy jobb újrakezdésben.