Munka, magánélet, miegymás...

Munka, magánélet, miegymás...

Magánélet és munka: Gyors helyzetjelentés és kánikula

2019. július 01. - BűvösHármas

Kánikula és tele a tököm az egésszel. Lényegében ezzel az egyszerű mondattal tudnám jellemezni a jelenlegi helyzetemet.
Változatlanul a raktárosi melót nyomatom. Idén áprilisban volt egy éve, hogy a cégnél vagyok. A kollégák jönnek és mennek. Van, aki felmond, más meghalt. Egy év leforgása alatt három embertől váltunk meg az alap hat főből, de nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy nem élek meg rendesen abból a pénzből, amit keresek. Igaz elvégeztem egy targoncás tanfolyamot, amitől emelkedett a fizetésem egy huszast, de időközben a főbérlőm is emelet huszonöt ezret a lakbéren, mivel így látja reálisnak. Az, hogy a fizetésem több, mint fele lakhatásra megy el meg az én problémám. Egy szóval nem léptem előre.
Ezért is döntöttem úgy, hogy pályázok egy bérlakásra hátha szerencsém van/lesz. Ennek jóval szolidabbak a költségei havi szinten, és talán nem kell egy százast elköltenem minden hónapban csak lakhatásra.
A mostani lakásban ötödik éve lakom. Annak idején még hárman költöztünk be. Anyám, apám és én.
Tavaly májusban teljesen egyedül maradtam.
Anyám mondogatta, úgy érzi ez a lakás lesz a végállomás a számára. Akkor csak legyintettem egyet a megnyilvánulásán, ugyan már... Mégis igaza lett.
Sokszor eszemben vannak nap mint nap. Az üres lakás, amit egyedül lakok. A nyomasztó csend néhanap, és a fájdalmas hiány, hogy nincsenek már velem. Esténként azzal biztatom magam lefekvés előtt, és kérem az Istent, hogy ha majd az én időm is kitelik itt lenn, akkor egyesítsen minket egy jobb helyen, és hagy lássam őket újra. Hagy lehessek velük még világ a világ.
Persze azért is érzem ezt, mivel nincs kivel megosztanom a napi gondokat és örömöket, ergo hiányzik egy társ az életemből. Tudom, hogy nem vagyok a helyemen, és nem tartok ott, ahol tartanom kéne már.
Erről beszélgettünk a cimborámmal, aki azt mondta, hogy akkor elégedett és boldog az ember, az ő meglátása szerint, ha az életkorához mérten ott tart, ahol neki lennie kell. Gondolt itt a harminc plusszos dolgokra. Család, gyerek, stabil megélhetés.
Az biztos, hogy arra vágyom én is, hogy boldog legyek, BOLDOG.
Tudom, hogy mit akarok, de azt még nem látom, hogyan.

A bejegyzés trackback címe:

https://buvosharmas.blog.hu/api/trackback/id/tr7714921054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása