Gondolkodtam rajta, miről is írhatnék így este 11 óra körül, de csakis az ugrott be először, hogy a mai napon kerek három hónapja, hogy anya itt hagyott engem meg fateromat.
Nehéz az élet az öreggel. Szeptember közepén sürgősségi, koponya CT, 190/130-as vérnyomás meg 130-as pulzus. Ezt produkálta, amivel jól rám is ijesztett. Az orvos közölte, hogy ismert szívbeteg az öregem, és mivel gyógyszereket sem szedett, a vérnyomása az egekben, az agya meg tele mini agyi infarktusok maradványaival. Szerencsére egyik sem volt olyan komoly, ami komolyabb kárt tett volna benne. Ettől függetlenül az agya paff. Kb. egy tinédzser fiú értelmi szintjén mozog. 64 évesen nehézkesen jár, beszél és teljesen elhanyagolja magát.
Akkor kapott négy fajta gyógyszert a béta blokkolón át a szívvédőig, vérnyomáscsökkentőig bezárva. Szedi őket rendesen, de csak azért, mert én adagolom neki naponta két alkalommal.
A mai napon viszont nem tudom mi történt vele, mert zihálva vette a levegő, mértem egy vérnyomást neki. Megint 180/100 meg 100-as pulzus. Később már 124-es. Remélem holnapra kialudja a dolgot, és nem kap éjszaka egy szívinfarktust. Három hónapja vesztettem el anyát, nem szeretném ha ő lenne a következő. Hiába voltunk neurológiai kontrollon is, lehet ezek a gyógyszerek nem hozzák a papírformát.
Sosem volt jó a kapcsolatunk. A több évtizedes alkoholizmusának meg dohányfüggőségének issza most a levét a tropa szívével meg agyával.
Annak idején a halálba szekált és terrorizált minket anyámmal, mégsem dobbantottunk mellőle. Most az én nyakamba szakadt, vakarhatom ki a "szarból" nap mint nap. Semmilyen törődést, gondoskodást nem kaptam tőle az elmúlt három évtizedben, mégis próbálok vigyázni rá. Ebből is látszik, hogy anyám jó szívét örököltem.
Nem mintha nem játszottam volna már el a gondolattal, hogy egy öregek otthonát keresek neki, és élje az életét, ami még maradt belőle, én meg elhúzok valahová messzire innen. Menekülés? Igen. Menekülök az emlékek és a kisvárosi "egyenízű" mindennapok elől.
Évekkel ezelőtt meg voltam róla szentül győződve, hogy ketten maradunk, anya meg én. Az öreg lesz a destruktív életvitelével az első távozó. Erre tessék. Az élet megint beleszart a levesbe.
Anya kívánsága az volt, hogy ne veszekedjek apámmal. Néha nem sikerül betartani...