Jó ideje nem írtam már mivel egyszerűen nem tudtam rávenni magam a naplóírásra. Nem mondhatom azt, hogy eseménytelenül teltek az elmúlt hetek, mert ez nem lenne igaz.
Anyám túl van a negyedik kemoterápiás kezelésén. Az orvos elmondása szerint nagyon sikeresek a kezelések, mivel a daganat nagy mértékben összehúzódott már. Igaz a harmadik után nem volt jó a véreredménye, alacsony volt a vörös vértest és a trombocita száma is, de egy hét plusz pihenővel, vörös gyümölcsökkel meg májjal sikerült feltornászni az elfogadható határérték fölé.
Sajnos a negyedik kezelés, amelyet már 80%-os intenzitással kapott meg, minden eddiginél jobban megviselte. Hiába volt csökkentett a dózis, ennek ellenére nincs étvágya, émelyeg, megy a hasa, és hányt is. Sajnos a jó hírek ellenére elég gyenge szegény, volt hogy abban elfáradt, amíg a szobából kiért a konyhába. Nem csodálom. Nem eszik, nincs energia, és már átléptük a 90 kilós határt is. Utoljára 88,4 kilót nyomott a szobamérleg mutatója, amikor ráállt. Nincs mese, kell valamilyen folyékony tápszer, amit az étkezések mellé tud enni vagy inni mivel nem viszi be azt a kalóriamennyiséget, amely ahhoz kell, hogy a napi minimum meglegyen. Azt pedig a vak is látja, hogy ha nem tud eleget enni és inni, akkor a szervezet addig fogyasztja magát, ahonnan már nem lesz visszaút. Akárhonnan is nézem, azóta fogy, mióta kapja ezeket a méregkoktélokat Mátraházán.
Felhívtuk a kezelőorvost is, hogy felírhatná ezt a kiegészítőt receptre, amivel fillérekért tudom megvenni, és nem kell palackonként majd 400 forintot fizetnem. Mondanom sem kell, hogy nem írta fel látatlanba a köcsög, közölte, hogy majd február 6-án személyesen megbeszéli ezt anyámmal. Hogy addig mi lesz vele, azt meg ki nem szarja ugye le. Látszik, hogy még nem csúsztattunk a zsebébe hálapénzt. A mocsok rohadék úgy is áll hozzá a dolgokhoz. De esküszöm, hogy ha emiatt lesz valami baja anyámnak, a nemtörődöm hanyagság miatt, akkor úgy aprítom fel a kezelőorvost, mint a száraz gallyat szokás, és nem fognak érdekelni a következmények.
Abban bízom, hogy ezen a héten, és a következőn tud annyi tápanyagot magához venni, amivel gyarapodik a súlya, és erősödik a teste annyit, amivel az ötödik kezelést is sikerrel veszi majd. Muszáj, mivel nincs más alternatíva.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz időszak köszönt ránk, de megoldásra váró feladatokat kell látnom magam előtt és nem problémákat.

A munkáról is értekezek pár sorban, mivel nemrég megkeresett a Mito nevezetű ügynökség Pestről, hogy látták az önéletrajzom, és készítsek nekik egy videóinterjút egy online alkalmazás segítségével. Mondom sem kell, hogy külön erre a célra vennem kellett mikrofont, és webkamerát, amelyből a mikrofon teljesen használhatatlannak bizonyult. Kérincsélés után sikerült egy tisztességeset szereznem, amivel a 10 kérdésből álló videóinterjút felvehettem a cég számára. Sajnos a harmadik körbe még így sem jutottam be a produkciós menedzser poszt várományosai közé, ebből is látszik, hogy ez sem az én utam.
Bár néha összezavarodik az önmegvalósítási iránytűm, és magam sem tudom merre kéne haladnia az életemnek, de lehet csak a "self made man" opció marad a számomra. Önerőből hőssé lenni.
A trafikot is koptatom még főállásban jobb híján, de ott sem rózsás a helyzet. A 150-es bruttó fizumat minimum 161-re kell emelnie az ügyvezetőnek január 1-től, mivel a törvény ezt írja elő. Érik a szituáció, hogy bejelentem a 200-as minimumot vagy alás szolgája. Idén is minden drágább lesz, de az én fizetésem három éve nem emelkedett egy forintot sem. Ideje van a váltásnak.