Sok dolog kavarog mostanság a fejemben. Azon kapom magam, hogy évekkel ezelőtt kapott SMS üzeneteket olvasok, régi képeket nézegetek barátokról, anyámról, és azon merengek itt a nagy büdös harmincas éveim elején, hogy mit basztam el.
Persze az idősebbek még mindig lerendezik egy "szemtelenül fiatal vagy" kijelentéssel, de ez baromira nem vigasztal.
Vagyunk szerintem jó páran az életben, akik azon elmélkednek, hogy jó lenne visszamenni az időben a mai élettapasztalattal, és másképp csinálni a dolgainkat, hogy ne legyünk ennyire elbaszottak a mára. De sajnos ez nem így működik.
Annak idején csak azt szerettem volna, hogy újra 18 éves lehessek, és másképp alakíthassam az életem. Ma már szerényebb dolgokkal is beérném, és csak 3 évet kérnék az Istentől az idő kerekének a visszaforgatására, arra az időpontra, amikor még anyám dolgozott, és az utolsó tüdőszűrön járva minden leletét negatívnak találtál az orvosok. Ha időben észrevesszük ezt a szar kórságot, akkor talán nem alakulnak így a dolgok. Miközben ezeket a sorokat írom, már megint akaratlanul is a könnyeimmel kell küszködnöm. Mostanában nem igazán tudom kontrollálni ezt a dolgot, és volt már olyan is, hogy az utcán hazafelé sétálva elég erősen kellett magamat türtőztetni, hogy nem törjön ki belőlem a sírógörcs. Magyarországon vagyunk, egy másik univerzumban. Itt az utcán máshogyan viselkedő embereket spontán elmebetegnek nézik a társadalom szellemileg visszamaradott elemei. Ezzel nincs mit kezdeni. A fejekben kéne egy nagy újraindítást csinálni, és több odafigyeléssel és empátiával lenni a magunk és környezetünk irányába, és akkor talán kevesebb baj és gond érne el minket.
A körzeti orvosunk azt mondta anyának, hogy figyeljen oda rám, mert előbb vagy utóbb, de a megterhelés miatt ki fogok bukni. Hát jelentem ezen már túl is estünk. Persze lehet értelmezni sokféleképpen a kibukás intézményét. Én momentán a bőgős, érzelmes típus vagyok, de akár emelgethetném a poharat is mint, ahogyan azt jó apám tette jó pár évvel ezelőtt. Sem az egyik, sem a másik nem old meg semmit. A gondok még ott lesznek a küszöbön.
A mátraházai főorvosnál voltunk konzultáción. November 7-es dátummal anyum megkezdi kemoterápiás életútját az ismeretlen felé. Egy gyógyszeres klinikai programba veszik be, ahol egy japán terápiás szert próbálnak meg olcsóbb verzióban szintetizálni. A gyógyszeripari cégnek semmi sem drága, ahogyan az orvos mondta. Fizetnek ezek mindent.
Első állomásként voltunk egy komplett CT vizsgálaton. Fej, mellkas, és alhasi. Sajnos az alhasi nem sikerült valami jól, mivel annyira béna volt a kórházban dolgozó gárda, hogy negyedjére sem sikerült megcsinálni a teljes diagnosztikát. Anyám meg is mondta, hogy 20 perc neki a 15 fokos klimatizált helyiségben egy szál semmiben bőven elég volt. Tovább nem hajlandó kínozni magát ebben a gépben. Remélem használható lesz az eredmény.
A véreredménye, szívultrahangja, EKG-je jó volt Mátraházán, de remélem ez a vizsgálat is rendben lesz. Fontos volt elvégezni, mivel a legutolsó PET/CT eredménye 2 hónapos. Az orvos pedig látni szeretné, hogy merre fejlődött az a kurva tumor, és nem terjedt e tovább. Sajnos az ő esetében már 5x6 centiméteres nagyságú daganatról beszélünk, amely a szövettan alapján adenocarcinoma, azaz mirigyrák.
A szervezete valamiért túltermeli a szövetet a tüdejében, és ez a selejtes szövetszaporulat zárta el a főhörgőjét a jobb felső lebenyben. Ezt kell kemoterápiával lepusztítani, kisebbíteni, megállítani.
Három hetente kell menni a szanatóriumba, és az első hat kezelés lesz a kritikus. Itt infúzióban egyszer 3, egyszer fél órás dózisokban kapja majd a sejtmérget, amely először a tumor DNS szerkezetét darabolja fel, majd a második fél órás etapban a célzott kezelés hatására a daganat vérellátását akarják majd megszüntetni, hogy ezzel sorvadjon el amennyire csak lehet. Két kezelés, utána CT, hogy lássuk merre tart az irány, beválik e a méregkoktél.
Az orvos nem ígért semmit, de bizakodó. Azt mondta, hogy van olyan páciense, aki már 4,5 éve jár így hozzá, és kitűnő állapotban van. Azt nem mertem megkérdezni tőle, hogy vajon mennyiből. Sajnos a két hónappal ezelőtti 2/A stádiumból a pesti sebészorvos szerint anyám már átcsúszott a 3/A stádiumba. Itt 10 betegből jó ha 3 él még 5 év után is. Azt azonban leszögezte még a varratszedés alkalmával, hogy ha nincs kezelve a betegsége, akkor egy éven belül vége a dalnak. Ezzel szemben kemoterápiával még évekig elélhet. Hát ezek a kilátások a jövőre nézve. Ismét a bizonytalanság bölcsője ringat minket. Vajon mennyit lehetünk még együtt? 3 évet esetleg 8, talán 11 évet? Egyik orvos sem tudja megmondani, és nem is akarja. Az igazság az, hogy a rák egyedi, mondhatni személyre szabott betegség. Mindenkinél más és más a lefolyása. Nincs két egyforma eset. Ami biztos, az a terápia mellékhatása. Lehetséges szédülés, émelygés, hányás, hasmenés, székrekedés, étvágytalanság, hajhullás, a vérképző szervek meggyengülése, és más egyéb apróságok. Ezekre biztosan lehet majd számítani. A többi dolog a jövő homályába vész.
Íme, álljon itt egy kép, honnan indult el az egész, és hogyan fest egy elégtelenül működő tüdő:
A tüdő jobb oldalán, sárga karikával jelöltem a tüdőelégtelenséget./atelectasia/ A hörgőben fejlődő daganat miatt nem jutott levegő a lebenybe, ami emiatt összeesett, és így fest. Ez egy júniusi CT felvétel. Mostanra sajnos nagyobb része működik elégtelenül a tüdőnek. Ami pláne rossz, hogy a jobb felső lebeny a legnagyobb az öt lebeny közül, így ez veszi fel a legtöbb levegőt belégzéskor, illetve csak venné, ha nem zárná el a tumor. Ezt kell onnan kiölni.
