Ma van kereken kettő hete, hogy elvégezték anyámnál a hörgőtükrözést Mátraházán.
A település ezen része szép és csendes, már ha ez egy gyógyításra szakosodott intézménynél elmondható. A levegő hőmérséklete a nyár ellenére is elég hűvös, de a levegő frissessége elképesztő volt.
Reggel hét órára kellett odaérnünk, így már fél ötkor indulnunk kellett otthonról, hogy több átszállással is, de odaérjünk időben.
Több ember is várakozott abban a kis váróteremben, ahová a recepcióról irányított minket a mogorva ügyintéző hölgy, akin látszott, hogy a terhére van az információk kiadása a betegek számára.
A váróteremben beleegyező nyilatkozat vár minket, amiben közlik milyen mellékhatások, szövődmények léphetnek fel, és mi megértettük a kockázatot, a felelősség a beteget terheli, ha valami mégis balul ütne ki. Nem is vár mást az ember.
Jó páran várakoztak erre a vizsgálatra, volt ott járó beteg, és bent fekvő egyaránt. Mindenki az idősebb korosztályból.
Emlékszem egy pökhendi beteghordóra, aki úgy beszélt egy idősebb emberrel mintha szellemi fogyatékos volna, látszott, hogy nincs türelme az enyhén dementálódott férfihez.
Járt bennem az ideg rendesen, mivel olyan terepen voltunk, amely ismeretlen számunkra, és nem tudni, mit hoz a holnap.
A rossz emlékek is előtörtek mivel apai nagyapámat is Mátraházán kezelték mielőtt kiderült volna, hogy leukémiás. 1985-ben a betegség négy hónap alatt vitte el a diagnózist követően.
Elhatároztam, hogy nem fogom megengedni magamnak a gyengeséget. Csak én állok anyám és a betegség között, és nekem erősnek kell lennem minden élethelyzetben.  
Bíztam benne, hogy a beteghordó nem üti meg azt a hangnemet, mint az idős férfivel, mert akkor biztosra vettem volna, hogy ott a helyszínen kicsontozom az ipsét.
Nyolc óra előtt pár perccel anyámra került a sor. Zöld köpenyt, és mamuszt kapott, majd be kellett mennie egy helyiségbe, ahol lidocain sprayvel az orrába és szájába spricceltek, amit be kellett mélyen lélegeznie. Már ez is embert próbáló feladat volt elmondása szerint, mivel öklendeznie kellett a keserű folyadéktól, és a java még csak ezután jött.
Bekísérték a vizsgálóba, ahol a főorvos, és egy másik orvos végezték a beavatkozást. Életem legfeszültebb nyolc perce következett, bíztam abban, hogy semmilyen komplikáció nem adódik a vizsgálat során, amiből több ezret csinálnak itt egy évben.
Nyílt az ajtó, jött az én anyám kifelé. Arcán korántsem az öröm jelei bujkáltak, de egy darabban volt, és a saját lábán érkezett, így bizakodtam.
Mikor levegőhöz jutott és köhögött párat elmondta, hogy a legrosszabb ellenségének sem kívánja a kisujj vastagságú csövet, amit a tüdejébe dugtak, hogy egy kamerával megfigyelhessék az ott zajló kóros folyamatokat. Szerencsére nem terjedt tovább a tüdejében ez a duzzanat, és mintát is vettek. A főhörgőbe viszont nem sikerült belesnie az orvosoknak, mivel valami masszívan elzárja azt a tüdő többi részétől.
Az orvosnő, aki kedves és empatikus típusnak bizonyult közölte, hogy a szövettan eredménye miatt mindenképpen telefonálni fog, de az a jó, ha amúgy nem telefonál?! Kicsit kétértelmű volt a kijelentése, de a szövettani eredményből ki fog derülni mivel állnak szemben az orvosok, és mi a kezelés további menete. Magyarra lefordítva, ha műthető, az a jó, ha nem az komoly bajt jelenthet.
Aznap este anyám be is lázasodott, 38,7 volt a hőmérséklete, ami az egyik mellékhatása volt a hörgőtükrözésnek.
Pont egy hete csörgött a telefon, anyám hív, megvan a szövettan eredménye. Mondtam neki, hogy ne kíméljen, mondja. Az az eredmény, hogy nincs eredmény. A szövettan alapján az orvosoknak nincs tippje, hogy mi lehet ez a tüdejében, ezért újabb vizsgálat Budapesten, egy olyan mellkas CT géppel, ami egyedülálló az országban, és minden mindenhol kimutat állítólag.
Nem tudom, mit gondoljak, hogy ez most jó vagy rossz dolog, de már a röhejes jelző is az eszembe jutott. Valóban itt tart az egészségügy? Meddig akarnak kísérletezgetni?
Időpontot még nem kaptunk erre a vizsgálatra, aminek az eredményét vissza kell majd vinni Mátraházára. Ott augusztus 19-én ül össze az Onko team elnevezésű bizottság, akik döntenek az ilyen ügyekben.
Szerencsére anyám nincs rosszabbul, mint 3 hónapja. Keveset köhög, de minden nap 37 fok fölötti hőemelkedése van. Étvágya jó, fogyni nem fogyott, de aluszékony lett.
Várjuk a pesti időpontot.
Sajnos telnek múlnak a hetek, és semmi konkrétum.