Holnap reggel irány Mátraháza, hörgőtükrözés. Kiderül mi rejtezik anyám tüdejében, és mi a terve ott.
Nincs több mellébeszélés, álmodozás, ábrándozás a jóról vagy éppen rettegés az ismeretlen rossztól. Kiderül mivel is állunk szemben.
Annak idején rémálmaimban sem akartam volna, hogy megéljem ezt a pillanatot, amikor az orvos közli a beteggel, aki az én anyám, hogy milyen kilátásai is vannak a jövőre nézve. Sosem voltunk módos család, sokat nélkülöztünk jó pár évvel ezelőtt, és sosem kértem semmit az Istentől, csak azt, hogy a szüleimnek, és nekem ne legyen bajunk. Erőben és egészségben éljünk boldog, és hossz életet. Erre tessék, még ezt is el akarja venni tőlünk egy nyomorult betegség.
Igazi hullámvasút költözött ma a gyomromba, ami felszólítás nélkül szaladgál fel és alá bizonytalan időközönként. 
Fújok egyet. Holnap ilyenkor már többet tudunk. Kavarognak a gondolatok a fejemben, különböző érzések, de most nem tudok semmi értelmeset kiírni magamból.