Kerek egy héttel ezelőtt írtam a városban frissen nyílt hamburgeres étteremnek, hogy mit szólnának egy kis közös munkához. Fotó, videó, marketing, miegymás. Érdekes módon a reggel fél nyolckor megírt levél egyetlen órával később telefonos válaszra talált a tulajdonos személyében, aki igencsak érdeklődött a dolgok után. Aznap délután találkoztunk is az étteremben, elmondta, hogy ez már a harmadik étterme, amit ilyen amerikai stílusban nyit meg, és mennek a dolgok. Reméli itt is sikerrel veszik majd az akadályokat. Majdnem egy órát beszélgettünk arról, hogy mit és hogyan is lehetne, de az árak mélységesen érdekelték. Megígértem neki, hogy még aznap referenciaanyagokat, és árlistát küldök a szolgáltatásokról. Ez meg is történt. Egy hét telt el, azóta se kép, se hang minden csendes. Megint nekem kell vennem a fáradtságot, hogy rászóljak valakire, hogy "Hello, ugye megkaptad? Mi a helyzet?" ebből már totál elegem van. Miért nem lehet minimálban kommunikálni a másik emberrel? Remélem nem a papírforma jön be, ahol elmondod az ötleteidet, azt a cégvezető felhasználja, majd mikor újra keresed közli, hogy nagyon köszi, de inkább nem kér belőle. Volt már benne részem pár alkalommal, és a falra mászok tőle. Nincs mese, nekem kell a "hegyhez" fáradnom ismét.