Munka, magánélet, miegymás...

Munka, magánélet, miegymás...

Magánélet: Összecsapnak a hullámok.

2016. április 19. - BűvösHármas

Az elmúlt 1-2 napban indokolatlanul jó volt a kedvem, de ma délutánra megint összeszalad a szar a fejem fölött. Lehet, hogy az ember élete valóban csak annyira bonyolult, mint amennyire megbonyolítja azt magának, de ebben az esetben én valamit nagyon rosszul csinálhatok. Az sajnos nyilvánvalóvá vált, hogy keresztapám temetését a törvényes lánya, és annak anyja nem vállalja. Véleményük szerint nem volt kapcsolatuk az elmúlt 20 évben, így kaparja el az állam a köztemetőben ott, ahol akarja, őket nem érdekli. Nekem sajnos nincs anyagi keretem a temetésre, így patthelyzetbe kerültem, rendkívüli módon bánt a dolog.
Az egyik kolléganőmmel is sikerült virtuálisan összekülönböznöm a boltban, aki szerint mindenbe beleütöm az orrom, és amúgy is bekaphatom, mert neki ez a véleménye. Az, hogy szerencsétlen nem tud normálisan még egy rendelést sem összeírni huszon évesen, és telefonon engem talál meg az éjszaka közepén ha éppen elbasz valamit, az most ugye nem számít. Kapjam be és kész.
A főnököm mélyen kussol arról, hogy az általam kért fizetésemeléssel mi a helyzet, úgy gondolja a hallgatás jó stratégia lesz most is, mint az előző két alkalommal, de abban biztos lehet, hogy most nem ússza meg ilyen könnyen a dolgot. Ha nem emel, akkor keresek másik munkahelyet, és otthagyom őt is a büdös picsába. Elegem van.
A filmes cégben is meg vagyok áldva a kollégákkal, akikre egyáltalán nem lehet számítani, és minden információt utólag kapok meg. Úgy érzem, hogy untermensch kategóriába vagyok sorolva, ahogyan a német mondaná, ez is egy dolog. Úgy gondolom a közös függő projektjeinket még lezárjuk, és részemről vége az együttműködésnek velük, ami nem megy azt nem kell erőltetni.
Ha ez nem lenne még elég, akkor most itt van egy elcseszett követeléskezelő cég, akikkel hónapok óta hasztalanul próbálom megértetni, hogy az általuk követelt tartozás lassan 3 éve nem is létezik. Nem is tudom mit hagytam még ki, de szerintem ez is bőven sok egy embernek hirtelenjében. Minden el fog rendeződni az biztos, de nagyon nem látom a fényt az alagút végén, amely valamilyen pozitív megoldással kecsegtetne.

A bejegyzés trackback címe:

https://buvosharmas.blog.hu/api/trackback/id/tr808646124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása