Egy héttel ezelőtt az egyik régebbi pincér ismerősöm, akivel a "hellószián" kívül nem igazán ápoltam komolyabb kapcsolatot, megkeresett, hogy beszélni szeretne velem. Természetesen én hívtam fel, hogy mit is szeretne tőlem. Közölte a telefonban, hogy tudja mivel is foglalkozom, és egy főzőműsort szeretne csinálni, valami kis egyszerűt, ezzel kapcsolatban szeretne egyeztetni velem. Mondtam állok elébe a dolognak, és másnap találkoztunk is. A megbeszélés alkalmával elmondta, hogy szeret főzni, és most úgy gondolja ideje továbblépni. Főzőműsort akar, és hozzá sajátos borajánlót pár perc terjedelemben. Mivel régebb óta ismertem, és tudtam a hozzá vetőleges anyagi lehetőségeiről, így az én fejemben már kibontakozott egy összeg, amivel mindenki jól járhat. Ahogyan haladtunk az egyeztetésben, ott már előkerültek a két kamerás felvétel, és egyéb opciók is, ami ugye árnövelő tényező. Kérdezte mik a lehetőségek, én azt feleltem, hogy mindennek csak az anyagiak szabnak határt. Bármi lehetséges, neki kell tudnia, meddig nyújtózkodhat azalatt a bizonyos "takaró" alatt, amelyeket bankjegyekből öltöttek ugyebár össze. Zsolt cimbora erre sztoikus nyugalommal felelt, amikor 10 perc után közölte, hogy neki erre bizony egy forintja sincsen. Kicsit megállt bennem az ütő, hogy tulajdonképpen mi a toszt keresek én ott, és egyáltalán miről is beszélgetünk. Nem akartam udvariatlan lenni vele, pedig lehet jobban járok ha kicsit kiszakad belőlem az őstulok, és ott a helyszínen küldöm el a bús picsába. Mondta ugyan, hogy kapott egy 20 ezer forintos ajánlatot már, de mivel tudja, hogy én is ezzel foglalkozom, így megkérdez engem is. Lehet olyan kép lebegett előtte, hogy én vállalom egy marék szotyiért is a dolgot, de közöltem vele, hogy az egy jó ajánlat és sürgősen fogadja el. Közölte, hogy most anyagi gondjai vannak, és még fontolgatja a dolgot. Mondtam, hogy mindenkinek anyagi gondjai vannak, nem csak neki. Kb. ennyiben maradtunk.
Döbbenten állok a történtek előtt, hiszen nem gondoltam volna róla, hogy valaki bőven a negyedik x-en túl ennyire ostoba legyen. Nem is tudom, honnan vette a bátorságot, amikor asztalhoz ültünk "tárgyalni" erről a dologról. Sajnos nem egyedi jelenség Zsolt esete, mivel ebben az országban jó pár leendő megrendelővel folytattam le olyan beszélgetéseket, hogy kell, de mennyit engedsz a feléből, és vastagon tele a répám az ilyen jellegű dolgokkal. Nem tudom, hogy az emberek pofátlansága, mint tényező, hogyan öltött ekkora méreteket az utóbbi években, de több, mint elkeserítő. Ettől függetlenül remélem, hogy sikerrel veszi az akadályokat, és levonja a megfelelő konzekvenciát az esetből, ahogyan én is tettem.