Ha már az előző bejegyzésem a kimeneti nyílás feltérképezéséről szólt, akkor engedtessék meg nekem, hogy a másik végét is leírjam a tapasztalataimnak.
A decemberi vastagbéltükrözéstől megittasulva január 7-én a gyomortükrözést is előjegyzésbe vetettem a kórházban, mivel úgy gondoltam essünk túl mindenen, omegától az alfáig.
Az első vizsgálat után megkérdeztem a főorvost, mire számíthatok a gyomortükrözés közben. Annyit felelt, hogy sok betege azt mondta, inkább 100 gyomor, semmint egy vastagbél tükrözés.
Ebből kiindulva azt hittem gyerekjáték lesz az egész. Hát tévedtem...
A vizsgálat előtti napon már nem ettem estétől, mivel éhgyomorra kellett menni a tükrözés reggelén. Így is tettem.
A kórház szobájában egy olyan vizsgáló asztalra fektettek fel, mint amilyennel az ember az orvosi rendelőkben is találkozik, hogy a háziorvos megkéri, feküdjön fel egy hastapogatós vizsgálatra.
Stabil oldalfekvésben helyezkedtem el a bal oldalamon, a nővér mögöttem fogta az arcom két oldalát, még az orvos velem szemben állt, kezében a már ismerős endoszkópos, hosszú gumikígyó. Reménykedtem benne, hogy külön eszközt használnak a gyomor és a vastagbeles vizsgálatokhoz, nem pedig ugyanazt. Persze utólag nézve fogalmam sem volt róla, hogy sejtésem valós, esetleg kacsa.
A vizsgálat előtt nem kaptam semmilyen helyi érzéstelenítést az öklendezési reflex megelőzésére, csak a doktor bácsi rakta a számba a biztonsági "pecket", rá ne harapja a csőre menet közben.
A cső pedig kérlelhetetlenül érkezett is a következő pillanatban. Úgy tolta le a torkomon, mintha libát tömne éppen, én pedig az első két-három nyelést követően megkezdtem az első öklendezéseket.
Önmagában véve nem is ez volt a problémám, hiszen jó pár alkalommal volt szerencsém összefutni róka komával egy-egy átmulatott éjszaka után. A probléma ott kezdődött, hogy nem tudtam levegőt venni az orromon.
Mindenki próbálja ki, hogy nyelés közben tud e levegőt venni. A válasz nem. A gégefedő porc olyankor zárva van, blokkolt a levegő útja, de ez jó esetben csak pillanatok kérdése.
De mi a helyzet akkor, ha ez állandósul egy lenyelhetetlen cső miatt az ember nyelőcsövében. A válasz az életösztönben keresendő.
Mikor ráeszméltem, hogy nem kapok levegőt, elkapott az ösztön. Kis híján lebontottam a fehér köpenyt az orvosról, mire ki tudtam nyögni, hogy nem kapok levegőt.
Erre nyugodtan annyit feleltek, hogy a számon át vegyem a cső mellett... Láss csodát, működött.
Persze nem ártott volna ezt a vizsgálat előtt elmondani, és akkor megkíméltem volna elsősorban magamat egy roppant kellemetlen élménytől. Kösz és basszátok meg.
A vizsgálat életem leghosszabb 3 percei közé volt sorolható.
- Kampó alakú a gyomra - mondta a doki, aki ezért matatott többet bennem a kelleténél.
Érdekes módon a monitorra tévedt a szemem, és megint láttam magamat belülről. Ez nyugalommal töltött el.
Láttam a gyomrom nyálkás belső falát, és a kis pirosságot, ami az alsó szegmensben volt található.
Láttam, ahogyan az orvos két helyről is mintát vesz a gyomor falából egy kis harapófogóval, és láttam, ahogyan elkezd szivárogni a vér a csípés helyén.
Ezt követően sűrű öklendezések közepette, az orvos villámgyorsan ki is húzta a csövet a torkomból. Készen voltunk.
Nagy megkönnyebbülés volt, amikor a méteres műanyagdarab kikerült belőlem.
Az biztos, hogy a gyomrom felső és alsó részében gyulladás van, amelyet feltehetően a gyomorsav túltengés okoz. Erre savlekötő, és az esti nasi mellőzése volt az első lépés részemről.
A biztonság kedvéért elküldte tenyésztésre a mintát, de szerencsére negatív lett baktériumos fertőzésre.
Mindent összevetve nekem fordított volt a benyomásom a gyomortükrözés kontra vastagbél arányszámát tekintve.