Mióta megvolt a béremelésre vonatkozó óhajom a főnökség felé, azóta valahogy kerül az ügyvezető, ha találkozásra kerül a sor. Talán két vagy három alkalommal futottunk össze a délutáni műszak folyamán, de a korábbi órahosszas csevej, és a "mi újság a boltban" beszélgetések valahogy rendre elmaradtak, leredukálódtak. Most a "szia, add ide a pénzt, hagy menjek" stílus a nyerő, és a kettő perces boltban tartózkodási átlagidő. Vajon mi lehet az oka...? Persze a kérdés csak költői hiszen tisztában vagyok vele, hogy a multis nagyfőnök azért kerüli a hosszabb beszélgetéseket, mivel rosszban sántikál. Úgy gondolom megint az a taktikája, hogy ő nem szól róla, én nem emlegetem fel, és mindannyian jótékonyan elfelejtjük ezt a kis béremelési közjátékot, és minden megy tovább a maga útján úgy, ahogyan eddig is zajlott. Hát a nagy lófaszt! Kigondoltam, le is írom. Ebből most nem fog enni. Ha emelni akart volna a béremen, akkor a héten már az orrom alá tolt volna egy munkaszerződés módosítást az alapbér változásáról, hogy a könyvelőhöz is eljusson a dolog. Nem hiszem, hogy ez meg fog történni az elkövetkezendő napok folyamán. Igaz májustól mondtam neki az emelési kérelmemet, így van némi esély arra, hogy a jövő hónap folyamán ez a módosítás megtörténik, de a majd két hetes hallgatás, és a kínos eliszkolásokból nem azt a konzekvenciát vontam le, hogy itt bármi is változna majd a jövőben. Nem hiszem, hogy az én kérésem miatt vág minden alkalommal gondterhelt fejet. Ő az a típus, aki pont telibe tojja más ember problémáját, és spontán üzleti alapon dönt. A humán faktor nem érdekes egy cseppet sem. Ezért főnök ő és nem vezető. Úgy ahogyan több több ezer másik vállalkozásban is ugyanez a helyzet.