Korábban írtam egy forgatásról, ahol mellékszereplőként tevékenykedtem hat napon keresztül, valamint a werkfotókat is én készítettem. Na, most sikerült egy másik diplomamunkába is belemásznom, aminek a mai este volt szám szerint a második forgatási napja számomra. Az első alkalommal is kb. két órás csúszásban volt az egész stáb, ment a töketlenkedés, és a nyugdíjas klub színvonal. A mai este hét órától volt a második etap, ami a múltkori napról lemaradt. Természetesen műszakot cseréltem, hogy este ott tudjak lenni, és minden egyéb elfoglaltságomat is sutba dobtam a nagyobb jó érdekében. Mondanom sem kell, hogy hét óra körül csak én voltam ott, mint werkfotós, a stáb sehol. Telefont nem veszi fel a kinevezett gyártásvezető, és egy órai ácsorgás után feladtam a harcot, és rájöttem, hogy van egy színvonal, amit nem érdemes leadni az embernek ha fejlődni akar. Ez a mostani színvonal az előző forgatás stábjához képest kb. a béka segge alatt kotyog. Nem is gondoltam volna, hogy főiskolás és főiskolás között ekkora különbségek lehetnek. Ezért is kell egy profi stábot verbuválni tapasztalt emberekből, akiknek fontos a Te időd. Szóval úgy döntöttem elég a csalódásokból, és leírom azokat a dolgokat, amik hátráltatnak, és engem hoznak kellemetlen helyzetbe. Így búcsút veszek ettől a csipet csapattól...