Írtam arról, hogy olvasópróbán voltam, mivel kaptam egy szerepet egy diplomafilmben. Ennek megfelelően a beosztásom a két műszakos munkarend miatt is úgy kellett variálnom, hogy mind a munkahelyen, mind a forgatási napokon ott tudja lenni. Nem volt egyszerű feladat pótolni a kieső napokat, mivel egy kolléga már elröppent az egyik boltunkból a nagyobb fizetés miatt. Nem mintha meglepődnék rajta. A főnököm sincs a helyzet magaslatán, mivel sikerült a kettőből három szabadságot varázsolnia nekem a márciusi hónapra, plusz mindezek mellett még pontosan ledolgozom a havi időkeretemet is. Hogy lehetséges ez? Úgy, hogy két hetem is van, amikor heti 40 óra helyett 48-at dolgozom. Most mondhatnám, hogy ez egyedi eset, de nem az. Ezt játsszuk már több, mint egy éve. Nincs ember túlóráztok, nincs ember túlórázunk. Talán ha nem menne magas szinten a szarrágás, és az ügyvezető sem március elején csinálná meg a márciusi beosztást, hanem ne adja Isten legalább egy héttel korábban, akkor mindenki tudná jelezni, hogy kinek milyen elfoglaltsága lesz a következő hónapban. Mondjuk a sok menedzser iskolával, és a vezetői tapasztalatokkal ezt nem tudom, hogy nem lehet előre látni, de hát ugyebár én csak egy bolti eladó vagyok, nem a fasza gyerek...
Nem fogom én ezt sokáig csinálni már.