Írtam korábban. hogy az egyik filmstábos kollégával sikerült kicsit összerúgnunk a port, mivel megvádolt azzal, hogy túlságosan is anyagias vagyok, és nem megfelelő a munkához való hozzáállásom. Tegnap sort kerítettünk egy megbeszélésre is este hat óra környékén, de a délelőtti műszakom után, amit a főállásomban töltöttem el, eléggé fáradt voltam egy vitához. Aztán az élet mégis úgy hozta, hogy sikerült elmondanom mindent, amit velem kapcsolatban a kolléga kifogásolt, de ez megint nem sikeredett értelmes diskurzusra. Nagy vonalakban lefestve az egész dolog úgy zajlott, hogy én elmondtam az álláspontom az ügyben, ő pedig, egy másik kollégával egyetemben, hallgattak és bólogattak, mint a birkák a mezőn. Mondtam, hogy mindenkinek más az élethelyzete, nem járunk egymás cipőjében, így pálcát törni sem lehet senki felett, mivel ez nem szép dolog. A munkához való hozzáállás pedig más háza táján is hagy kívánni valót maga után. Hallgatás beleegyezés, én ennek könyveltem el a dolgot. Tisztáztunk pár dolgot, ami szerintem nem lesz hosszú életű, és az első vitáig fog megint tartani. Túl sok a duma, kevés a tényleges munka, és ezen változtatni kell. A téli időszak mindenki számára hosszú, és tétlen volt. Ha viszont jön a jobbik fele az időjárásnak, ideje a tettek mezejére lépni. Nincs mese, csinálni kell!