Ahogyan közeledik a karácsony, úgy kezdek el egyre jobban befordulni. Próbálom tartani magamat, de szeptember közepe óta csak alkalmi munkáim voltak. Voltam ugyan állásinterjún, de annak is holnap lesz három hete, hogy nem szóltak vissza. Az én olvasatomban ez egy vaskos nemet jelent.
A helyi művészeti és kulturális központba kerestek marketinges munkatársat, mivel valami oknál fogva a régebbi dolgozók "köddé" váltak. A "leendő" vezető is pár hete koptatja az asztalát a központban - elmondása szerint.
Nem tudom mi történhetett, de nem happy end volt a dolgaik lezárása az tuti.
Most a zavarosban pecázom. Filmes, fotós megbízások után koslatok. Én keresem meg direktbe a jövendőbeli áldozataimat, hátha. Megy a házalás ezerrel.
Igaz januárra is van pár meló kilátásban, de ezek pár tízes dolgok, semmi komoly. Mondjuk tudom, hogy a sok kicsi sokra megy, de jó lenne leakasztani valami fixet, amivel stabil bevételi forrást tudok generálni magamnak.
Volt ugyan egy étterem ahová videót, termékfotózást csináltam, de sajnos félreértettük bizonyos dolgokban egymást, így könnyes búcsút kellett vennünk egymástól. Ott is a beígért és lebeszélt majd 200 ezres megbízásból sikerült 105 ezer forintot kimentenem. A tulajdonos idő közben módosította a megbeszélteket, ez pedig nem fer játszma. Kacsintgatnék Budapest és külföld felé is, de sajnos apámat nem hagyhatom magára egyik napról a másikra.
Alternatívaként felmerült bennem valamilyen webes tartalomfejlesztés is, ami szervesen kapcsolódhat a fotós, filmes dolgaimhoz, de ezek még csak most körvonaladóznak. Pontosan úgy, mint az a projekt, ami a személyes tragédiámmal és anya halálával kapcsolatos. Ott kéne előnyt kovácsolnom a hátrányból, prevenciós előadások formájában gyerekeknek a dohányzás veszélyeiről úgy, ahogyan azt még korábban sosem hallották vagy csinálták itthon.