Június utolsó péntekén végleg letettem a szolgálatot a trafikban.

Délelőtt dolgoztam, két órakor végeztem. Hogy őszinte legyek a lábamat sem ráztam meg a hely után. A volt főnököm még arra sem vette a fáradtságot, hogy személyesen bejöjjön, és aláírja a kilépési papírjaimat. A hétvége folyamán kaptam meg attól a kolléganőtől, akit újonnan vettek fel üzletvezetőnek.
A rohadt patkányban még annyi becsület sem volt, hogy személyesen elköszönjön tőlem az utolsó napon.
A közös megegyezéssel aláírt papírokon ott virított, hogy az utolsó napon minden járandóságot köteles nekem megfizetni. Július 6-án reggel érkezett meg az átutalása a pénzemmel. Hat nap csúszás. Mocskos tetű.
Azok után, hogy a vállamon vittem a boltját három éven keresztül, ez a hála a részéről. De kívánom neki, ő is kerüljön hasonló helyzetbe másokkal szemben, és ez legyen az osztályrésze. Most jogosan merül fel a kérdés az olvasóban. Savanyú a szőlő? A válaszom: egy kicsit igen. De ebből is látszik, hogy az embereket nem a szavaik, hanem a tetteik alapján kell megítélni.
A kollégáimról mit is mondhatnék, a vezető lányt leszámítva, aki korombeli, mind elkényeztetett idióta picsák voltak, akiknek az arca nem állt egyenes arányosságban a tudásukkal. Megérdemlik egymást.

Tabula rasa. Július 3-án új lappal kezdtünk, új helyen.

Egy középvállalkozás marketing osztályán landoltam, ahol az első napon annyi információt zúdítottak a nyakamba, hogy egy óra körül majd szétpattant az agyam.
Azt gondolná az ember, hogy bizonyos helyeken ha új vagy, az első hónapban még azt keresed, hogy merre van a WC meg a büfé, de nem itt.
Kettő hete vagyok a cégnél, kampányt tervezgetünk, és olyan az érzésem, mintha már egy éve járnék be dolgozni oda.
Nagy cég irodistákkal, üzemmel, melósokkal. Blokkolókártyával, amit csak a budira nem kell magaddal vinni. Teljesen más világ. Számomra még kicsit idegen. Itt dolgozni kell, elvárják a megfelelő teljesítmény, szóval alkalmazkodsz vagy elhullasz.
A kollégák nagyobb része kissé rideg, és kimért. A jó kedv és a trécselések nem jellemzőek. Mindenki dolgozik a kis bokszában, és néha nyomasztó a csend ereje.
Szerencsére a közvetlen kollégáim nagyon barátságos arcok. 4:2 arányban ugyan nőuralom van, de még győzzük.
Meglátjuk mit tudunk kihozni az adott helyzetből. Én tudásomhoz mérten a legjobbat próbálom. Ha már irodai a meló napi fix nyolc órában, majdnem dupla fizetésért, akkor valamit le kell tenni az asztalra.