Pontosan egy héttel ezelőtt történt, hogy Budapestre vitt az utam. Két helyen is jelenésem volt állásinterjún.

Arról ugyan korábban is értekeztem, hogy pályázgatok vajmi kevés sikerrel, ám most megint összejött.
Hétfő este olvastam a levelezésemben, hogy egy kisebb társulat is érdeklődik az önéletrajzom alapján, és behívnának péntekre. Gyorsan lekontaktoltam a hölggyel, hogy maximum a kedd lehet jó vagy a két ünnep közötti időszak, ez a kérdés válasszatok.
Szerencsére belement a kedd fél kettő és három óra közötti intervallumba, így első körben az ESO TV-hez, második körben pedig a CommandArte Társulathoz mehettem el egy- egy kisebb csevejre, melyet nevezhetünk állásinterjúnak.
Nem szeretek késni, így a kezdeti tizenegy órási időpont előtt tíz perccel már ott toporogtam a 12. kerületi irodaház előtt, amely a sales-el foglalkozó tv főhadiszállása. Azt tudtam, hogy telefonos jóslással és más egyéb dolgokkal is foglalkoznak, de a televíziós értékesítés még új információ volt a számomra. 
Szerencsétlenségemre az épületben egy angol anyanyelvű lánnyal, akinek gyönyörű kék szemei voltak, és egy pocakos, enyhén autista fickóval sikerül beszédbe elegyednem, de egyikük sem tudta merre van a klozet. Ugyanis ez sarkalatos pont. Mielőtt érdemi feladatokba vágod a fejszéd, pakolj ki mindent, ami nem beléd való, és nagy baj nem érhet.
Az első emeleti recepción a srác készséges volt, mondta, hogy a HR-es néni érkezik, 10 perc türelmet kér tőlem. Mondtam - oké, addig csendes leszek és szemlélődő, mint Yoda mester.
Mindenféle arcok cirkáltak az épületben, a csinos afro csajtól, a lepukkant mamuszos alkeszig elég meredek volt a kontraszt. Azt egyből levettem, hogy ez is olyan lehet, mint egy kisebb fajta állatkert, ahol mindenre érdemes felkészülnie az embernek. 
Már negyed tizenkettő is elmúlt, amikor a recepciós fiú közli velem, hogy menjek le az épület elé, ott vár a HR-es, és ő majd elmondja a többit.
Remek - mondom magamban, ez is jól indul.
Az épület előtt negyvenes évei végét taposó hölgy érkezik egy aranyos vizslával, és szabad terem híján az irodaházzal szemben lévő Tik-Tak nevezetű legendás késdobálóba invitál az interjú időtartamára.
Bent egy pult, pár bárszék, egy asztal, és egy galéria rész fogad, ahol a bútorok kinézetéből arra saccolok, hogy itt még Kádár János is benyelte a kisfröccsét harminc évvel ezelőtt.
Leülünk, beszélgetünk általános dolgokról. Elmondja, hogy jó ez a melóhely, de vándorolnak ki és be az emberek. Most ötven a létszám, de volt már ötszáz is. A sales vonal megy, televíziós vásárlás, ide kell a szerkesztő, meg a felsőfokú angol nyelvtudás, mivel az egy órás élő adást neki kell levezényelnie angolul a műsorvezető számára. 40 országba sugároznak, a közös nyelv az angol.
Hát erről nem volt szó az álláshirdetésben a közösségi média oldalán - jegyzem meg szerényen, mire közli, hogy ezt nem is írják le.
/Szuper, minek is leírni. Mert akkor talán fel sem jövök feleslegesen Pestre. Éreztem én, hogy nem ez lesz az én következő álommelóm, most már tudom is mi az oka. A szerk./
Elválunk, de közli, hogy ő átengedne következő körösbe mert látja rajtam az elszántságot, de az a fránya angol nagyon kell, szóval gyúrjak rá, és visszatérünk a dologra három hónap múlva. Sumákolni nincs értelme, angol tanár a végzettsége. Öt mondattal kifilézi a nyelvtudásod, ha ügyeskedni akarsz előtte.
A fizu elmegy, százötven kezdő, majd felmegy száznyolcvanig, de ha kihajtod a beled, és benn élsz a stúdióban, akkor bármennyit kereshetsz. 
Engem érdekel a gyártás is, szóval ha keresne operatőrt, akkor gondoljon rám - megjegyzem. Mondja, hogy oké, oda elég a konyha angol is, amit beszélek. Köszi!
Ekkor már áldom az eszem a második hely miatt, amit leegyeztettem az este telefonon, mivel az első próbálkozás elég soványra sikeredett.
Irány a CommandArte és a Nefelejts utca.
Mindig megtervezem az utam, ha ismeretlen terepre tévedek. Így volt ez most is. Nem hiszek a szóbeszédekben, meg a kérdezősködésekben, mivel az emberek annyira ostobák, főleg Pesten, hogy azt se tudják elmondani, mi van két utcával odébb.
Fél kettőre ígértem magam a második helyre. Tíz perccel időpont előtt ott voltam a Nefelejts utca 18 szám előtt. Szemben a vízmű épülete, és ez a 18. kerület. A Nefelejts út 18. a 7. kerületben várt rám. Nincs mit szépíteni a dolgon, elbasztam, nem kicsit, de nagyon.
Szerencsére telefonos segítséggel sikerült két óra után pár perccel odaérni a megadott címre. Kedves lány fogadott, kellemes hanggal invitált beljebb magukhoz.
Az egész épület egyetlen hatalmas raktárra emlékeztetett, amiben mindenféle szalagok, és karikák lógnak a plafonról. Itt zajlanak az artisták próbái, akik revüműsorokban lépnek majd fel, és ehhez akarnak egy videós szakembert, aki tartalmat gyárt nekik a média számára.
Beszélgetőpartnerem annyira nincs otthon a reálban, szabadúszó színésznő, aki másfél éve csinálja ezt a társulatot harmadmagával. Pénzről nem beszélünk, gondolom nincs sok nekik, így a tv-s fizetések mércéjével nincs is értelme számolnom. Ami előny, hogy nekik kb. heti egy projektjük van, így nem kell állandóan a fővárosban lennem, elég ha alkalmanként megyek és legyártom azt, amit megkövetelnek tőlem.
Kellemes a lány, jót beszélgetünk. Vannak közös gondolatok, szimpatikus az atmoszféra.
Kézfogással érkeztem, de egy órával később két puszival távozom. Biztos jó benyomást tettem rá. Az érzés, és mint később kiderült, a baci közös.
Eltelt egy hét, de választ még nem kaptam. Voltak más jelöltek is, akiket meghallgatott, ezt mondta. Nem tudom második körös vagyok e, de bízom benne, hogy igen, mivel bejött minden, amit láttam. A lány is.