Ma ismételten több élettapasztalattal gazdagodtam, mint amennyivel szerettem volna. A boltban a főnökömből már ki kell sírni a fizetést, mivel lazán elfelejti elutalni ha telefonon nem szólok rá. Mit mond? Nem kell aggódni majd utalok...
Erre nem reagálnék most, szerintem mindenki levonja a megfelelő konzekvenciát, hogy mekkora fasz egy ilyen ember úgy önerőből.
Ma történt még, hogy újból beadtam egy fél tucat helyre az önéletrajzomat, ha már filmes vagyok, akkor dolgozzak filmes helyen. Persze itt többségében olyan munkahelyekről van szó, ahol még válasz e-mailre sem méltatják az embert, nem, hogy behívják egy személyes interjúra. Sokat nem várok, de hátha. Tudom, hogy ez az ország a korrupció, és a kapcsolatok egyik melegágya, miért lenne ez másképpen pont a magánszektorban.
Ami felett viszont nem tudok napirendre térni, az a saját kollégáim "árulása" a filmes cégben, amiben dolgozunk. Korábban szó volt egy faluimázs videó elkészítéséről, ami az elmúlt hónapokban szépen a feledés homályába merült egészen addig a pontig, amíg nem találkoztam a kollégám, Gábor anyjának az élettársával, aki véletlenül elköpte a boltban, hogy a srác meg van még fázva, mivel a hétvégén pont abban a faluban volt terepszemlén, amelyiknek azt a bizonyos imázsfilmet kellett volna készíteni. Szörnyű gyanú fészkelte be magát a fejembe, ami a mai reggelen véglegesen bizonyítást is nyert, amikor a másik kolléga bejött hozzám egy alkatrésszel, és elmondta, hogy bizony már voltak forgatások is a faluban.
Nem tudom hogyan süllyedtünk mi "barátok" és "kollégák" ilyen mélyre, hogy ha megkérdezem mi a helyzet, akkor a saját kollégám hallgatja el előlem a megbízás tényét, és nem is tudom, talán reménykedik abban, hogy úgysem derül ki. Márpedig az a bizonyos szög előbb vagy utóbb, de mindig kibújik a zsákból, nincs mit tenni. A karma vagy sorsszerűség már csak ilyen. Azok után, hogy minden általam szerzett melóba próbáltam ezeket a hálátlan, és takonygerincű embereket belehúzni, hogy ők is keressen valamennyit a konyhára, ezt kapom viszonzásképpen. Nem vártam volna, főleg nem évtizedes ismeretség után...
