Munka, magánélet, miegymás...

Munka, magánélet, miegymás...

Magánélet: Sehol semmi a láthatáron.

2018. március 09. - BűvösHármas

Azon kaptam magam, hogy karácsony óta nem volt egyetlen bejegyzésem sem, pedig márciust írunk.
Igazából sok apróság történt velem az elmúlt időszakban, de semmi olyan kirívó esemény, amely gyökeresen felforgatta volna az unalmas és sivár mindennapokat.
Elindítottam egy élelmiszer adok-kapok oldalt a rászorulók támogatására, de eléggé gyér még a közösségi aktivitás. Mindenki lájkol mint a veszett fene a közösségi médiában, de tenni a másikért érdemi tettel az nagyon nem megy. Itt tartunk 2018-ban Magyarországon, ahol a politikus hízik az adófizető pénzén, a dolgozó meg nyögi az átkát.
A földből nőnek ki a milliárdos stadionok, közben meg a kórházak plafonja a betegekre szakad a folyosó kellős közepén.
Mikor lesz újraindítás a fejekben? Mikor kezdünk el egymásért tenni és dolgozni? Szép világ lenne az, de nem tudom be fog e egyszer következni.
Más. Munka, azaz főállás még mindig nincs. A fotós, videós munkák is konvergálnak a nullához, igaz nem is szaladgáltam nagyon utánuk.
Időközben ez a politikai kampány hiszti engem is utolért, de szerencsére gyógyulóban vagyok belőle.
Környezetváltozásra van szükségem, de itt van apám, akivel kezdenem kell valamit.
Annak idején anyám azt mondta, hogy ne veszekedjek vele, ami sajnos kivitelezhetetlen dolog. Mérhetetlenül ostoba, arrogáns és pofátlan, amit nem igazán tudok jelen lelkiállapotomban tétlenül tolerálni. Sajnos sokszor ordibálok vele, és lecsúszik egy egy tasli is.
Úgy él, mint egy állat, aki után takarítanom kell az ólat. Mocskos, hanyag, bélpoklos és követelődző. Annak idején piócaként szívta anyám vérét, és mióta nincs, azóta velem teszi ezt. Szegény anya, biztosra veszem, hogy a halálához apám is hozzájárult azzal a stresszel, amit okozott neki.
Néha olyan gondolataim támadnak, hogy ha nem büntetné a törvény, akkor már a puszta kezeimmel tekertem volna ki a nyakát.
Persze ezek rossz gondolatok, amiket elhessegetek magamtól. Egy otthonban lesz az ő helye, ahol figyelnek rá és gondját viselik. 35 évesen már nem akarok gondot viselni rá. Ő sem tette soha egyetlen hozzátartozójával sem.
Lépnem kell, élnem kell. Még kérdés, hogyan...

A bejegyzés trackback címe:

https://buvosharmas.blog.hu/api/trackback/id/tr313726570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása