Rendre azon kapom magamat, hogy a múltba révedek. Megtalálok olyan fotókat, bejegyzéseket a közösségi médiában, amiket egy vagy két évvel ezelőtt készítettem, és akaratlanul, ösztönösen ott lyukadok ki, hogy bármennyire is nehéz volt a helyzetünk, akkor még anyám teljes értékű életet élt.
Bármennyi pénzünk is volt, együtt mehettünk bármikor bárhová, és voltak ugyan vitáink, de őszintén tudtunk nevetni. Nem mérgezte meg az életünket az alattomosan beszivárgó, élősködő parazita, a rák.

Tegnap mentünk újabb kezelésre, ezek már a könnyített, egy órás etapok voltak egy ideje. Talán ha hármat kaphatott belőle az elmúlt hetek, hónapok során. Azt korábban említettem, hogy az első hat, amiből négyet sikerült megcsinálni mivel olyan kemény, és embert próbáló, már lecsengtek.
Csak most árulta el az orvos, hogy nem volt jelentősége annak az elmaradt plusz két kezelésnek, mivel négy után szinte mindenki arra a szintre jut, hogy be kell fejezni a nagyobb kezeléseket, mert a szervezet úgy meggyengül, és a vérkép olyan rosszá válik. Az általános közérzetről, és a kialakult mellékhatásokról ne is beszélünk. 
Személy szerint érdekesnek tartom, hogy erről az aprócska információról csak utólag kaptunk felvilágosítást. 

Szóval a csoda tegnap megtört. A daganat a maga 8x6x8 centiméteres nagyságával a kezelés elején, majd a hatodik kezelés után a 4x2x4 centiméteres méretével igazi meglepetésként ért mindenkit, minket is. Kicsit úgy éreztem, hogy végre elindult valami jó is ebben a szartengerben, amiben tavaly május óta evezünk. Aztán jött az utolsó CT eredménye március végéről, amiről tegnap kaptunk értesítést. Nem volt jó a hír. A daganat immáron 5,5x3,5x5 centis. Nőt, és viszonylag sokat másfél hónap alatt. A kísérleti program, amiben anyám is helyet kapott, tegnap lezárult a számára, mivel gyorsan alkalmazkodott a daganat a szerhez, és megint növekedni kezdett. Mindezek mellett most már fáj mind a két lapockája, meg néha a gerince is mozgásra. Az eddig fájdalomcsillapítót kétszer erősebbre cseréltük.
Az orvos nem volt túl optimista, de van még egy másik lehetőség is a tarsolyában, amire egy hetet kell várni a vérvétel után. Szóval megint várunk.
Tavaly addig kísérleteztek az orvosok szegénnyel, amíg operálhatatlanná nem vált a daganat a mérete miatt, legalábbis a pesti sebész ezzel etetett meg minket. Idén, hogy jóval kisebb lett a kezelések hatására, nekifogunk, neki kell fognunk egy újabb próbának, ami a műtétet illeti, máshol, más orvossal. Biztos jók ezek az új "csodaszerek", amikkel kísérleteznek a kutatók, meg a betegeken az orvosok, de a nagy kérdés az, hogy meddig? Tegnap le voltam törve, mint a bili füle, és megint a bőgés vett rajtam erőt. Az időjárás sem kedvez túlságosan a hangulatomnak. Két napja esik. Ettől függetlenül csakis pozitív felütéssel zárhatom soraimat most is. Küzdünk. Nem adjuk fel. Egy 5 centis gombóc nem fog minket két vállra fektetni. Nem hagyjuk, nem hagyom.