A főiskolán ismertem meg 2011-ben csoporttársamat Dánielt, akit egy huszonéves széllel bélelt szeleburdi gyereknek tartottam. Aztán később, ahogy dolgozni kezd az előítéletek sunyi gyára, újabb címkékkel gyarapodott a srác, és nem jó értelemben véve.
Kiderült, hogy lusta, és szerintem nihilista is, amit egyszer ki is kért magának, tudjátok az a típus, aki tipikusan maga sem tudja mit akar az élettől, és látszik, hogy az életnek sincsenek különösebb tervei vele.
Az az arc, aki a főiskolán mástól veszi el a helyet, olyan embertől aki akarna és tudna is tanulni, mivel vannak céljai az életben.
Dániel különösebben semmiben sem jeleskedett a főiskolai évek alatt, aztán egyszer csak egy olyan együttes tagja lett, amivel szép sikereket értek el. Azóta sajnos ez a banda is a múlté.
Miután lediplomáztam, és egyre kevesebbet találkoztunk, valami kezdett megváltozni bennem vele kapcsolatban. Kezdtek lekerülni a negatív címkék róla, amelyek helyére pozitív jelzőket aggattam, és azon kaptam magam, hogy az első megérzés néha csalhat is. Dolgozni kezdett, talán az iskolában is megemberelte magát, lecsillapodott, kimértnek és jókedvűnek tűnt minden alkalommal, amikor találkoztunk. Egyszóval kezdett gyökeresen megváltozni a róla kialakított véleményem.
Aztán tegnap a közösségi média hasábjait szemlézve észrevettem egy bejegyzését, amelyben azt ecsetelte, hogy a korábbi rossz tapasztalataira alapozva megszakítja a virtuális kapcsolatot azon emberekkel, akikkel nem ápol közvetlen kapcsolatot vagy nincs közöttük magánéleti kötődés.
Mondanom sem kell, hogy én is kikerültem a "bizalom bűvös köréből", de így járt 23 közös csoporttársunkból 21. Valamilyen érthetetlen módon olyan emberek maradtak meg az ismerősei között, akik televíziónál dolgoznak vagy nagyjátékfilmet producereltek már. Ahogyan másik csoporttársam mondaná, forintosítva lettünk.
Elektronikusan elkurvult társadalmunkban igenis fájóak tudnak lenni ezek a pontok, amikor olyan emberek szelektálnak bennünket, akik csak köszönhettek nekünk az évek során. Hol kidolgozott tételeket, hol puskázást a ZH alkalmával, esetleg némi kaját vagy cigarettát "tarhálva" a folyosón a két óra közötti szünetek valamelyikében.
Másrészről viszont inkább a döbbenet erős bennem, hogy miért éget fel valaki ilyen, számomra értékes emberi kapcsolatokat egy szemvillantás alatt. A rossz tapasztalatos rizsát inkább hagyjuk.
Az igazat megvallva, inkább nekünk volt rossz tapasztalatunk vele. Ha pedig ebből az aspektusból vizsgáljuk a dolgot, akkor mi jártunk jól azzal, hogy egy olyan ismerőst sikerült kizárni a virtuális életünkből, aki nem tart minket túl sokra. Próbálom így felfogni a dolgot.
Egy dolog biztos, hogy a bizalom felégetett hídját már nem lehet ugyanúgy felépíteni még egyszer.

+1: Dániel még mindig a főiskola hallgatója. 2011 óta nem sikerült a hat félévet sikeresen abszolválnia.