61 éves, meleg szívű, jó barát, jó anya, és túl fiatal még ahhoz, hogy rossz dolgok történjenek vele.
Januárban indul egy vérvételi eredménnyel, amit minden évben ismétlünk, ő is, én is a biztonság kedvéért. Az egyik értéke, ami a vérsüllyedést mutatja, a felső határérték majdnem háromszorosa volt, akkor nem tulajdonítottunk neki különösebb jelentőséget, kár volt. 
Májusban újra elmentünk vizsgálatra, az az érték még mindig makacsul a háromszorosát mutatta annak, mint aminek maximálisan lennie kellene. Nem volt mese, irány a háziorvos, aki azonnal egy halom beutalóval szórta tele anyám oldaltáskáját, mondván góckutatás. Fertőzés, gyulladás, ne adja Isten, daganat.
Mindenfelé kaptunk beutalókat, és időpontokat, egyik rosszabb, és hosszabb volt, mint a másik. Ultrahang több hónap, nőgyógyászat, mammográfia pár nap előjegyzés a megyei kórházban. Időközben volt egy tüdőröntgen is, eredmény nélkül, amit én javasoltam neki, ugyanis hőemelkedése, és szamárköhögésre emlékeztető köhögése lett pár napon belül.
Mivel ennek az eredménye is késett, ezért a körzeti orvos egy mellkas röntgent is felírt, aminek azonnal megvan az eredménye.
Ez volt az első vizsgálat, az első pofon.
Több, mint másfél órája vártuk már a leletet, még mindig semmi. A később érkezők már távoztak a röntgenről, mi még ott ültünk csendben, és vártunk. Mondanom sem kell, az ideg ott liftezett a gyomromban fel és alá perces váltásokban. Ilyenkor mindig kombinál az ember, miért nem kapjuk már meg az eredményt? Biztos valami baj van. Rákérdeztem mi a helyzet, semmi még, készül a lelet.
Pár perc múlva nyílt az ajtó, és megint anyámat szólították újabb röntgenhez, ami most oldalirányú felvétel lesz. Mind a ketten rendesen betojtunk, itt a vége a dalnak, valami baj van a tüdejével...
Megvolt a második röntgen is, újabb várakozás, újabb percek.
Kb. 15 percet várhatunk még, megvan az eredmény. Tüdőelégtelenség a jobb felső lebenyben.
Ballagunk hazafelé, első vizsgálat, első eredmény, össze vagyok törve, a legrosszabbra gondolok, ő nemtörődöm maszkot ölt, és közli, hogy ha ennyi, akkor ennyi volt.
Otthon megnézem a tüdőelégtelenséget, amely lényegében a tüdő levegőhiányos állapotát jelenti, oka lehet idegen test, embólia vagy daganat. Nem lettünk okosabbak.
Közben visszamegyünk a körzeti orvoshoz, aki közli, hogy erősnek kell lennie, mert ez vagy embólia vagy daganat. Anyám összeomlik, kicsit sír, ekkor érti meg, hogy baj lehet.
A köhögése, és a hőemelkedése nem múlik, hiába az antibiotikumos kúra.
Telnek a napon, és a hetek. Megvan a mammográfia, a nőgyógyászati vizsgálat, a hasi és pajzs mirigy ultrahang eredménye, (még ha maszek alapon is) és szerencsére mind negatív. Van ugyan egy apró ciszta a máján, és egy kicsi epeköve, de semmi komoly.
Elmegyünk a tüdőgondozóba, ahol a doktornő nagyon segítőkész és kedves. Soron kívül intéz mellkas CT vizsgálatot másfél hétre előre, ami 20x pontosabb diagnosztikai eszköz, mint a mellkas röntgen volt.
Múlt héten pénteken meg is volt a CT, aminek az eredményét ma kaptam meg a kórházból. Csak egy betűhalmaz volt az első sorban, mint szakvélemény a radiológustól. Utánanéztem az interneten, az írják, hogy rosszindulatú daganat a tüdő jobb felső lebenyében. Ezt jelenti ez a pár betű.
Félek, és nem tudom mi lesz ezek után, de egy dolog biztos, küzdeni fogunk, és nem adjuk könnyen a bőrünket!
Egyelőre nem lehet, és nem is szabad másra, rosszabb dolgokra gondolnunk. Nem lehet...